Nem kell ecsetelnem, hogy mit vesztettünk. MI. A szurkolók (ti.: a Nemzet), a válogatott játékosostól, Szövetségestől, és a kapitány. Így, egy szóval: MAGYAROK. Mi buktunk. Így együtt egy álmot, Az Álmot, hogy van BENNÜNK annyi, hogy... De egyelőre nincs. Nincs, mert a.. izé, a.. szövetség meg a méltán világhíres, legendásan nagy Hertha BSC ebben állapodtak meg. Nincs itt semmi hézag, kisbarátaim, ez volt a megállapodás, "benne volt a pakliban", a rosszabbik forgatókönyv zajlott le. (A magyar futballistanyelv leleményessége valóban legendásan hatékony.) 

Most elbukott az ÁLOM, mi szerint ugyan a magyar futball továbbra is meddő, egy messzire, termő talajba hullt magja kiserkent, felnőtt és beérett és ennek gyümölcsét most a Nemzet asztalán mindenki megízlelheti. A gyümölcsöt bemutatták, körbehordozták. Az emberek a szájukban, lelkükben érezték a magyar siker zamatát. Ekkor azonban bejött egy láthatatlan hírnök, és elmesélte az embereknek, hogy van egy nagy úr, messzeföldön, a fa gazdája, akinek a szakmai, jogi tanácsadó testülete azt javasolta, ne adjon gyümölcsöt a furcsa, nyáladzó embereknek.

Az emberek hazamentek, az íz a lelkükben lassan túlérett, megerjedt és lassan rohadni kezd. A kapitány tudja, hogy lehetett volna. Kín lehet. Egykori társai, a játékosok szája is megkeseredett, mert az álom az övék is volt: Magyar Siker.

A szövetség, a magyar szövetség szerencsére tudta, hogy mivel kárpótoljon. Kaptunk egy igen csúnya németet a mi gyönyörű Álomkapitányunk helyett. Az álom elillant.          

Mint tudjuk, épül a "Kerítés™", avagy Déli Műszaki Határzár™ (DMH™), s mint ilyen, köztudott, hogy lehet akármilyen magas, akár bábeli is, azonban "úgyis" 80 centiméternél fogja átvágni az rafinált ellenség. Mint a rák, csípik szét, ami útjukba kerül, illetve szemetelnek. Ez sem nem környezetbarát, sem nem EU-komform, sem nem píszí, és távolról sem szexi!

Ebben a rákos, bábeli, pokoli forgatagban hivattattak tisztelve szeretett vezetőink és kompániájuk a Szent és Örök Célért folytatott harcba (ti. Európa védelme) küzdve küzdésre és bízva bízásra. E célt szolgálhatja a kormánypártok egy máig még titkosnak hitt, vélt, illetve azzá tett, vált javaslata, melyet egy nevét semmilyen körülmének között sem vállaló, állítólag "kisebbik kormányparty" képviselője osztott meg velünk egy közelmúltbéli estén, egy csendes borozgatás alkalmával. Hangjában árnyalatnyi dicsekvéssel vegyült, - esetleg vegyített - büszkeséggel elmondta: arra büszke, hogy a Kompánia munkáját közelről segítheti - ha csupán szavazatával és elvi támogatásával is -, abban a "nagy vállalatban", melyet a "világ teremtett rendje feletti őrködés isteni küldetése" jelent. (vö.: Gyáva népnek nincs hazája, illetve Magyarország a magyaroké.)

Nos, a megoldás a határzár műszaki jellegéből* adódik. Hasraütésszerűen egyszerű ötleten alapszik a megoldás, mégpedig a műszaki határzár mondhatni Achilles-sarkán, ami - mint írtuk -, 80 cm-es magasságban van. Ott vágják át. Nos, a még fontolgatott, ízlelgetett, szopogatott, szarban megforgatott ötlet szerint, ebben a magasságban, 75-tól 85 cm-es magasságig lesz

10 cm rés! Hézag! 10 cm semmi! 

Ezt úgy kell elképzelni, mint "egy 175 km hosszú levélbedobó-nyílást". A kéz átfér rajta, a fej ellenben nem. A kezüket be tudják majd nyújtani, ez önmagában még nem határátlépés, csak határátnyúlás, de semmiképpen sem határátjutás - "az ember ugyanis lábbal lép, nem kézzel" -, a lába viszont csak azoknak érne le abból a magasságból, akinek nem elég vékony, hogy a résen átférjen. (Az ún. "antropológiai extremitásokkal visszaélésből eredő, nem kikényszerített határátjutásokból adódható" 0,003-6,8%-os hibahatárt bekakulálták a számításokba.) Azonban a "fej künn marad", így a száj is, a napnál világosabb, hogy fizikai képtelenséggé válik az agyafúrt támadók számára Magyarország területén kimondani, hogy "refudzsi". A Kompánia ezzel be is engedi őket, és nem is. "Mint a mesében a lány". Habár a kiötlő zseni személyét nem nehéz kitalálni, eltekintenénk most megnevezésétől, kapcsolódó mondandóját nem ismervén.

Ettől a körmönfont megoldástól sokat vár a kompánia, így némi rezsicsökkentés™-ként is felfogható költségmegtakarítást - "hiszen a semmi nem sok pénzbe kerül, viszonylag olcsó, de hangsúlyozni kell, hogy viszonylag". Várható még az úgynevezett illegális menekült-kérelmek beadásának automatikus "elnépszerűtlenedése" **, vagy például a Magyar Zsenialitás ezen ötletben való megnyilvánulásának az országimázsra gyakorolt jótékony, gazdaságélénkítő, mágnes-hatása, elképzelhetők akár Guinessrekord-címek (amennyiben lesz elegendő bedobott levél) vagy újabb nagy tornák.  

 *ergo ember általi legyőzhetőségéről (in: Semmilyen Zsolt: A lét! Bp., 1992.)  

**elmaradozgatódósságosság 

A szerkesztősegg tiszta szívvel gratulál Zsoltnak!

Achtung, Achtung! Van most ez a nagy hajcihő a bevándorlás-ellenes plakátkampány és az ezzel összefüggésben bevezetett titkos rendőrségi megfigyelés körül. Mindenki hőbörög, hogy „a jogaink”, meg „nem gondoltuk volna, hogy ezt így”. Nos, azoknak, akik így éreznek, figyelmükbe ajánlom, hogy a miniszterelnök úr időben szólt.

Az első szolga már egész egy hete figyelmeztette a Kedves Demokrata Urakat, volt idő felkészülni: tudniillik eljött a figyelem politikájának az ideje. Az ősi bölcsesség: többet ésszel, mint erővel. Tiszta sor. Ahogy a macska figyel a mezőn, mozdul-e valami. Ha mozdul: akció. Ez működik. A nagy okosok kiteszik a csalit, a bátor demokráciahuszárok meg ráharapnak. Most is ülnek a rendőrök egy autóban, Skodában vagy Fordban, vagy fejenként 8-8 monitor mögött és nézik, hogy az óriás-planktonok plakátok rendben hirdetik-e az üzenetet. Ha nem: akció.   

E mellett meg persze van a profit. Mert ugye ezeket a plakátokat mi fizetjük, adófizetők, olyanok is, akik letépkedik, olyanok is százezerszám, akik nem értenek vele egyet. Mindenkinek a pénzéből megy ez. Ő egy szent, Szt. Mindenki, a demokratikus finanszírozás védőszentje, aki mindenre ad, ha az ember jókor van/volt jó helyen.

És kihez megy ez a pénz? Kitől bérli Szt. Mindenki a plakátkampányhoz a reklámfelületet (a reklám (!) helyét)? Hát a jó magyar üzleti szférától, ettől is csak a magyar gazdaság pörög. Légy résen!

A Magyar Paralimpiai Bizottság vezetőségét érintő üggyel kapcsolatban mindenképpen fontos látni és érdemes megjegyezni, hogy az elnök úr tisztességesen meggazdagodhatott. Ennyi pénzből...

Bónuszként egy Neurotic-idézet (még a "térítés" előttről"):

"Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Én egy becsületes srác vagyok
Aki most begyorsult és fellök"

Sokszor előfordult már velem, hogy "felmentem az Indexre". Azért sokszor, mert jónak tartom, hírportálként hitelesnek, a megjelenő véleményeket és álláspontokat tekintve sokszínűnek. Mintegy a magyar modern újságírás pionírjának, a fáklyának, mely elöl megy, mutatja az utat. Vérbeli profik. Gyorsan reagálnak a piaci kihívásokra, így jött létre a "Mindeközben" rovat az apró színes híreknek. 

Ezt a posztot egyáltalán nem az index.hu ihlette, de még csak nem is a Mindeközben rovat, hanem egy bejegyzés ebben a rovatban. Elöljáróban annyit, hogy túlmegy a kitekintő.hu módszerén. (ti.: A "lemondott az agrárminiszter!" c. cikk egészen biztosan Zambiáról vagy Bhutánról szó. Aktuális példa: kitekinto.hu - "Senki sem kéri számon a rendőröket", vagy például az előzővel egy napon: "Nincsenek titkosügynökök a korrupcióellenes ügyészségnél") 

E poszt témája ez itt: [Link]

Véleményem szerint a helyes újságírói magatartásba belefér, ha valaki becsapja az olvasókat, de ez csakis akkor elfogadható, ha ez magasabb célokat szolgál, ergo, ha az átverés eredményeképpen az olvasóban épülhet valami, mely hatás eléréséhez e tett feltétel. A kattintások számának növelése azonban nem ilyen, hanem önző és - felsőbb cél nem lévén - aljas is. 

Hanula Zsoltinak gratulálunk! (Lehet, hogy több "emailt" kellene olvasni...)

Friss! - Használt, bontásból származó, svéd gyártmányú Gripen-alkatrészek érkeztek. Jól karbantartott, első tulajtól származó, szervizkönyves, sok esetben új vagy újszerű tétel-kínálatunkból válogathat. 

Kezdi az ember azt hinni, hogy a nyilvánvaló alkalmatlanság is lehet keresett politikai termék...

[Link]

Frissítés: A levélben az alábbi igen lovagias, erényes, és mint ilyen, általunk messzemenőkig követendőnek vélt hitvallást tette a nagy Csősz, erre mintegy mozgalmi felhívásként tekintünk:

"Ha valakivel gondom van, megmondom a szemébe, nem a nevével szórakozom." 

Gondolom Csősznek már a könyökén jön ki a sok okos meglátás meg aggódó észrevétel ténykedését illetően. [Link] Elege van már biztosan a sok reakciósból, aki mindenféle akadályokat gördít a SIKER elé, aminek arrafelé, ahonnan ő jött, alapfeltétele a kuss. Itt azonban azt kell hallgatni, hogy hol azért sír a szájuk, mert nem az amúgy igen népszerű nyertes pályamű az, amely megépül és képvisel mindannyiunkat, hanem egy első ránézésre hányinger, hol meg nehezményezik, hogy nincs a hányásban répa, máskor pedig sértegetnek, gúnyolkodnak. 

A "végtermék" innen, Közép-Európából nem tűnik rossz minőségűnek. [Link] Az egész egy, de inkább két múlt század eleji, a korban oly megszokott módon szinte művészi igényességgel megmunkált óriásgenerátornak tűnik, ami a maga nemében gyönyörű, azonban a dinoszauruszmellkas-lelet (régészet), ami a két "tekercset" összeköti, vagy inkább, amit a két tekercs közrefog, valami egészen bizarr halottélesztési kísérletnek tűnik, s mint ilyen, csak egy vékony réteg számára lehet vonzó. A gyomor- vagy bendőrész, tehát a létesítmény belső tere mondhatni pazar és kifogástalan, amennyiben egy közepes koncerttermet szerettünk volna, finnugor stílusú bárszékekkel. Azonnal látszik ugyanis - mondhatni leplezetlen tény -, hogy ez az egész "pavilon" azért épült, hogy ott meg lehessen csodálni egy hangszer hangját és ki lehessen menni a tetőre cigizni. Tapasztaltabb olvasók jól tudják, hogy a hangszer a később majd világhírnévre szert tevő, úgynevezett Bogányi-zongora. Nem rossz mi? - kérdezik most sokan képzeltbeli ismerőseiktől. [Link]

Itt érdemes megállnunk. A zongora, a zongora honlapja [Link] szerint, állítólag valaminek a "szeretete és mély tisztelete alapjain született", "szemet, és fület gyönyörködtető", "forradalmian új" és végül, de nem utolsó sorban: "mestermű". Azt is meg lehet tudni, hogy "a nagyratörő projektet első sorban megálmodó és életre hívó újító Bogány Gergely, világhírű zongoraművész", aki társaival "hosszú fejlesztő „kaland” során minden lehetséges technikai, műszaki irányt megvizsgált," majd lett ez a zongora. Alig hihető, de e nagyratörő álom megvalósulásához vezető "minden lehetséges irány" egyike volt a tenisz. Ez kiderül ebből a videóból:

A projekt célja egy "új és bátor hang megteremtése" volt. Azt hiszem mind a kettő sikerült a Művész Úrnak.

Parasztoknak* is van adat: több, mint 18 000 alkatrészből áll a hangszer. Ez tényleg hihetetlen!!!

Megismerhetjük a méltán hírneves, úgynevezett "Bogányi zongora dizájnt" is. Ezt többek között olyan fogalmak, mint a zene "áramlása" és "áradása" ihlették: hullámok, ívek és "letisztult vonalak" harmóniája. Állítólag "fület gyönyörködtető". A dizájn egy "alsó hangcsatornát nyit a hallgatóság felé", melyről nem derül ki, hogy kívánatos vagy esetleg az egyetlen negatívum. Az mindenesetre biztos, hogy mostantól - azt hiszem nem tévedek, ha leírom -, először "a hangszer" történelmében és így a Művész Úr karrierje során, "végsőkig letisztult zongorajáték válik lehetővé". Végre, végre, végre. Az ám, álmodott egyet, és tessék. Lehet a csodájára járni, nem kell megköszönni!

Annak a malomnak meg nem lett volna jó az akusztikálója, meg befújt volna a szél, meg elázott volna a zongora, és bár semmi nem árt neki, gyakorlatilag elpusztíthatatlan, azért a hagyomány az hagyomány, a zongora ne ázzon el. Azt a rohadt szavazást meg nem kellett volna megtartani, mondtam már akkor is. (A zongora honlapján látható képet JÁRAI László készítette.)

 *A fent használt "paraszt" jelző - nem "földművelő, mezőgazdász életvitelt folytató munkásember" értelemben jelenik meg, hanem annak "durva, nyers, műveletlen", igen pejoratív jelentésében, a művészi szabadság jegyében. A "paraszt" szó eredete megegyezik a "prosztó" szóéval. 

A híradások, híradósok szerint mindent megvető bátorsággal állt ki Borsa Miklós híradós-élmunkás, állásáért, munkaadójáért - az igazságért. A köz szolgája, élszolgája. Igen az, és ott, akkor. Amikor. Élőben.

Ekkor megütötték. 

Embertelen tett, melyet mélységesen elítélünk.