Gondolom Csősznek már a könyökén jön ki a sok okos meglátás meg aggódó észrevétel ténykedését illetően. [Link] Elege van már biztosan a sok reakciósból, aki mindenféle akadályokat gördít a SIKER elé, aminek arrafelé, ahonnan ő jött, alapfeltétele a kuss. Itt azonban azt kell hallgatni, hogy hol azért sír a szájuk, mert nem az amúgy igen népszerű nyertes pályamű az, amely megépül és képvisel mindannyiunkat, hanem egy első ránézésre hányinger, hol meg nehezményezik, hogy nincs a hányásban répa, máskor pedig sértegetnek, gúnyolkodnak.
A "végtermék" innen, Közép-Európából nem tűnik rossz minőségűnek. [Link] Az egész egy, de inkább két múlt század eleji, a korban oly megszokott módon szinte művészi igényességgel megmunkált óriásgenerátornak tűnik, ami a maga nemében gyönyörű, azonban a dinoszauruszmellkas-lelet (régészet), ami a két "tekercset" összeköti, vagy inkább, amit a két tekercs közrefog, valami egészen bizarr halottélesztési kísérletnek tűnik, s mint ilyen, csak egy vékony réteg számára lehet vonzó. A gyomor- vagy bendőrész, tehát a létesítmény belső tere mondhatni pazar és kifogástalan, amennyiben egy közepes koncerttermet szerettünk volna, finnugor stílusú bárszékekkel. Azonnal látszik ugyanis - mondhatni leplezetlen tény -, hogy ez az egész "pavilon" azért épült, hogy ott meg lehessen csodálni egy hangszer hangját és ki lehessen menni a tetőre cigizni. Tapasztaltabb olvasók jól tudják, hogy a hangszer a később majd világhírnévre szert tevő, úgynevezett Bogányi-zongora. Nem rossz mi? - kérdezik most sokan képzeltbeli ismerőseiktől. [Link]
Itt érdemes megállnunk. A zongora, a zongora honlapja [Link] szerint, állítólag valaminek a "szeretete és mély tisztelete alapjain született", "szemet, és fület gyönyörködtető", "forradalmian új" és végül, de nem utolsó sorban: "mestermű". Azt is meg lehet tudni, hogy "a nagyratörő projektet első sorban megálmodó és életre hívó újító Bogány Gergely, világhírű zongoraművész", aki társaival "hosszú fejlesztő „kaland” során minden lehetséges technikai, műszaki irányt megvizsgált," majd lett ez a zongora. Alig hihető, de e nagyratörő álom megvalósulásához vezető "minden lehetséges irány" egyike volt a tenisz. Ez kiderül ebből a videóból:
A projekt célja egy "új és bátor hang megteremtése" volt. Azt hiszem mind a kettő sikerült a Művész Úrnak.
Parasztoknak* is van adat: több, mint 18 000 alkatrészből áll a hangszer. Ez tényleg hihetetlen!!!
Megismerhetjük a méltán hírneves, úgynevezett "Bogányi zongora dizájnt" is. Ezt többek között olyan fogalmak, mint a zene "áramlása" és "áradása" ihlették: hullámok, ívek és "letisztult vonalak" harmóniája. Állítólag "fület gyönyörködtető". A dizájn egy "alsó hangcsatornát nyit a hallgatóság felé", melyről nem derül ki, hogy kívánatos vagy esetleg az egyetlen negatívum. Az mindenesetre biztos, hogy mostantól - azt hiszem nem tévedek, ha leírom -, először "a hangszer" történelmében és így a Művész Úr karrierje során, "végsőkig letisztult zongorajáték válik lehetővé". Végre, végre, végre. Az ám, álmodott egyet, és tessék. Lehet a csodájára járni, nem kell megköszönni!
Annak a malomnak meg nem lett volna jó az akusztikálója, meg befújt volna a szél, meg elázott volna a zongora, és bár semmi nem árt neki, gyakorlatilag elpusztíthatatlan, azért a hagyomány az hagyomány, a zongora ne ázzon el. Azt a rohadt szavazást meg nem kellett volna megtartani, mondtam már akkor is. (A zongora honlapján látható képet JÁRAI László készítette.)
*A fent használt "paraszt" jelző - nem "földművelő, mezőgazdász életvitelt folytató munkásember" értelemben jelenik meg, hanem annak "durva, nyers, műveletlen", igen pejoratív jelentésében, a művészi szabadság jegyében. A "paraszt" szó eredete megegyezik a "prosztó" szóéval.
